|
2016-09-15 02:11:16, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
6. fejezet
1Azokban a napokban pedig, amikor a tanítványok száma gyarapodott, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberül beszélő zsidók ellen, mivel özvegyeiket elhanyagolták az eledel naponkénti kiosztásánál.2Ezért a tizenkettő odahívta magához a tanítványok tömegét, és így szólt:,,Nem kedves dolog elhagynunk az Isten szavát azért, hogy eledelt osszunk szét az asztalokra.3Keressetek hát, testvérek, hét, jó bizonyságot szerzett férfit magatok közül, akik telve vannak szellemmel és bölcsességgel, hogy kinevezzük őket erre a szükséges tevékenységre;4mi pedig az imának és a szó szolgálatának szenteljük magunkat."5És kedvére valók voltak a mondottak az egész tömegnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és szent szellemmel teljes férfi volt, meg Fülöpöt, Prokoruszt, Nikánort, Timónt, Parmenászt és Nikolauszt, az antiókiai prozelitát;6és az apostolok elé állították őket, azok pedig, miután imádkoztak, reájuk tették kezüket.7Ennélfogva az Isten szava tovább növekedett, és a tanítványok száma igencsak sokasodott Jeruzsálemben, és a papoknak nagy sokasága kezdett engedelmeskedni a hitnek.8István pedig - ki nem érdemelt kedvességgel és erővel telve - nagy előjeleket és jeleket tett a nép között.9Ám felkeltek bizonyos emberek az úgynevezett Felszabadítottak zsinagógájából, és a ciréneiekéből és az alexandriaiakéból, és a Ciliciából meg Ázsiából valók közül, hogy vitatkozzanak Istvánnal;10de nem tudták megvédeni magukat a bölcsességgel és a szellemmel szemben, amellyel beszélt.11Akkor titokban felbiztattak férfiakat, hogy mondják ezt:,,Hallottuk, amint káromló beszédeket szólt Mózes és az Isten ellen."12És felizgatták a népet, a véneket meg az írástudókat, és rátörve, megfogták erővel, és a szanhedrin elé vezették.13Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták:,,Ez az ember nem szűnik meg e szent hely és a Törvény ellen beszélni.14Hallottuk például, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus le fogja rombolni ezt a helyet, és megváltoztatja a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk."15És amint a szanhedrinben ülők mind rámeredtek, azt látták, hogy az arca olyan, mint egy angyal arca.
7. fejezet
1A főpap pedig megkérdezte:,,Így vannak ezek?"2Ő ezt mondta:,,Férfiak, testvérek és apák, halljátok!A dicsőség Istene megjelent ősatyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,3és ezt mondta neki:Menj ki földedről és rokonaid közül, és gyere be arra a földre, amelyet mutatok neked.4Akkor ő kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten arra indította, hogy települjön át onnan erre a földre, amelyen ti most laktok.5Ám nem adott neki örökölhető birtokot benne, nem, egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja birtokul, és az ő magvának őutána, mikor még nem is volt gyermeke.6Az Isten ezenfelül arról beszélt, hogy a magva jövevény lesz egy idegen földön, és rabszolgává teszik őket, és nyomorgatják őket négyszáz évig.7És azt a nemzetet, amelynek rabszolgaként szolgálnak majd, megítélem - mondta az Isten -, ők pedig ezek után kijönnek, és szent szolgálatot fognak végezni nekem ezen a helyen.8A körülmetélkedés szövetségét is adta neki;így ő nemzette Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon;Izsák pedig Jákobot, Jákob pedig a tizenkét családfőt.9A családfők pedig féltékenyek lettek Józsefre, és eladták Egyiptomba. Az Isten azonban vele volt,10minden nyomorúságából megszabadította őt, és kedvessé és bölccsé tette a fáraó, Egyiptom királya előtt. És ez kinevezte őt, hogy kormányozza Egyiptomot és az egész házát.11Éhínség jött pedig egész Egyiptomra és Kánaánra, igen, nagy nyomorúság, és ősatyáink nem találtak ennivalót.12Jákob azonban hallotta, hogy Egyiptomban van élelem, és elküldte ősatyáinkat első alkalommal.13A második alkalommal pedig József megismertette magát a testvéreivel, és nyilvánvalóvá lett József nemzetsége a fáraó előtt.14Így hát József elküldte embereit, és elhívta arról a helyről apját, Jákobot és minden rokonát, szám szerint hetvenöt lelket.15Jákob lement Egyiptomba. Majd elhunyt, és ugyanígy az ősatyáink is.16Átvitték őket Sikembe, és abba a sírhelybe fektették őket, amelyet Ábrahám áron vett meg, ezüstpénzen Hámor fiaitól Sikemben.17Amint közeledett az idő annak az ígéretnek a beteljesedésére, amelyet az Isten nyíltan kijelentett Ábrahámnak, a nép növekedett és sokasodott Egyiptomban,18mígnem egy másik király támadt Egyiptom fölött, aki nem tudott Józsefről.19Ez ravaszul bánt nemzetségünkkel, és jogtalanul arra kényszerítette atyáinkat, hogy tegyék ki kicsinyeiket, hogy ne maradjanak életben.20Ebben az időben született Mózes, aki nagyon szép volt, az Isten szemében is. És három hónapig az apja otthonában gondoskodtak róla.21Mikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fia gyanánt nevelte fel.22Mózest tehát oktatták az egyiptomiak minden bölcsességére. Igen, hatalmas volt szavaiban és tetteiben.23Mikor pedig közel járt ahhoz, hogy betöltse a negyvenedik évét, szívébe ötlött, hogy megszemléli testvéreit, Izrael fiait.24És amikor meglátta, hogy az egyikkel igazságtalanul bánnak, megvédelmezte, és bosszút állt a bántalmazottért, leütve az egyiptomit.25Úgy vélte, a testvérei felfogják majd, hogy az Isten az ő keze által ad nekik megmentést, de nem fogták fel.26Másnap meg olyankor jelent meg náluk, amikor éppen verekedtek, és megpróbálta összebékíteni őket, ezt mondva:Férfiak, testvérek vagytok. Miért bántok egymással igazságtalanul?27Az azonban, aki igazságtalanul bánt felebarátjával, eltaszította őt, ezt mondva:Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak mifölénk?28Csak nem akarsz velem is végezni, ugyanúgy, ahogy tegnap az egyiptomival végeztél?29Erre a beszédre Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, s ott két fiút nemzett.30Negyven év elteltével pedig megjelent neki egy angyal a Sínai-hegy pusztájában egy tövisbokor tüzes lángjában.31Mózes pedig, amikor látta, elálmélkodott a látványon. De amint közelebb ment, hogy megvizsgálja, Jehova hangja hallatszott:32Én vagyok ősatyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.Mózest remegés fogta el, és nem mert tovább vizsgálódni.33Jehova ezt mondta neki:Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.34Bizony láttam, milyen rosszul bánnak népemmel, mely Egyiptomban van, hallottam nyögésüket, és leszálltam, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj, elküldelek Egyiptomba.35Ezt a Mózest, akit ők megtagadtak, ezt mondva:Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak?,ezt az Isten elküldte mint uralkodót és egyben szabadítót, az angyal keze által, aki megjelent neki a tövisbokorban.36Ez az ember kivezette őket, előjeleket és jeleket téve Egyiptomban, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át.37Ez a Mózes mondta Izrael fiainak:Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek az Isten a testvéreitek közül.38Ő az, aki ott volt a gyülekezet közepette a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi ősatyáinkkal, és élő szent kijelentéseket kapott, hogy nektek adja azokat.39Ősatyáink nem voltak hajlandók engedelmeskedni neki, hanem félrelökték, és szívükben visszafordultak Egyiptom felé,40ezt mondva Áronnak:Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak. Mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.41Borjút készítettek hát azokban a napokban, és áldozatot vittek fel a bálványnak, és vigadozni kezdtek kezük munkái láttán.42Így hát az Isten elfordult, és átadta őket, hadd végezzenek szent szolgálatot az ég seregének, mint ahogy meg van írva a próféták könyvében: »Ugye nem nekem ajánlottatok fel áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, ó, Izrael háza?43Hanem Molok sátrát és Refán isten csillagát emeltétek a magasba, a képmásokat, melyeket azért készítettetek, hogy imádjátok őket. Ezért elhurcollak titeket Babilonon túlra.44Ősatyáinknál ott volt a tanúság sátra a pusztában, ahogy ő arra utasításokat adott, amikor elmondta Mózesnek, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amelyet látott.45És ősatyáink, akik átvették azt, be is vitték Józsuéval az azoknak a nemzeteknek a birtokában levő földre, amelyeket az Isten kiűzött ősatyáink elől. Ott maradt Dávid napjaiig.46Ő kegyet talált az Isten előtt, és azt a kiváltságot kérte, hogy hadd gondoskodhasson lakhelyről Jákob Istene számára.47De Salamon épített neki házat.48Mindazonáltal a Legfelségesebb nem lakik kézzel készített házakban; mint ahogy a próféta mondja:49Az ég a trónom, a föld pedig lábzsámolyom. Miféle házat fogtok építeni nekem?Ezt mondja Jehova. Vagy melyik az én nyugalmamnak helye?50Nemde az én kezem alkotta mindezeket?51Konok és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindig ellenálltok a szent szellemnek;ahogy ősatyáitok tettek, úgy tesztek ti is.52Melyik prófétát nem üldözték ősatyáitok?Igen, megölték azokat, akik előre bejelentették az Igazságos eljövetelét, akinek most árulói és gyilkosai lettetek,53ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg."54Mikor aztán ezeket hallották, a szívükig sértve érezték magukat, és csikorgatni kezdték a fogukat ellene.55Ő azonban szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján,56és ezt mondta:,,Íme!Látom az egeket megnyílva, és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján."57Erre teljes erejükből felkiáltottak, befogták a fülüket, és egy akarattal rárohantak.58Miután pedig kiűzték a városon kívülre, köveket kezdtek hajigálni rá. És a tanúk lerakták felsőruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak.59És miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő könyörgött, és ezt mondta:,,Úr Jézus, fogadd el szellememet."60Aztán térdre ereszkedett, és erős hangon felkiáltott:,,Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!"És ezt mondva, halálalvásba merült.
8. fejezet
1Saul pedig helyeselte a meggyilkolását. Azon a napon nagy üldözés támadt a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen;az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájékain mindenfelé.2Istentisztelő férfiak azonban elvitték Istvánt eltemetni, és nagyon megsiratták.3Saul pedig gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket.4Azok viszont, akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve a szó jó hírét.5Fülöp például lement Szamária városába, és elkezdte nekik prédikálni a Krisztust.6A sokaság egy akarattal odafigyelt azokra, amiket Fülöp mondott, mialatt hallgattak, és nézték, milyen jeleket tesz.7Mert sokakban voltak tisztátalan szellemek, és ezek hangos szóval kiáltva kimentek belőlük. Ezenfelül sok béna és sánta meggyógyult.8Lett is nagy öröm abban a városban.9Volt pedig a városban egy Simon nevű férfi, aki ezt megelőzően mágiát űzött, és ámulatba ejtette Szamária nemzetét, nagy valakinek mondva magát.10És mindnyájan, a legkisebbtől a legnagyobbig odafigyeltek rá, és ezt mondták:,,Ez az ember az Isten Ereje, amelyet Nagynak lehet nevezni."11Odafigyeltek hát rá, mert jó ideje ámította őket azzal, hogy mágiát űzött.12Mikor azonban hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló jó hírt hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és asszonyok egyaránt.13Simon maga is hívő lett, és miután megkeresztelkedett, állandóan ott volt Fülöp mellett, és ámult, amint látta, hogy jelek és igen hatalmas cselekedetek mennek végbe.14Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost;15ezek pedig lementek, és imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet.16Mert még egyikükre sem szállt rá, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.17Akkor rájuk tették a kezüket, és ők attól fogva kaptak szent szellemet.18Simon pedig, amikor látta, hogy a szellem az apostolok kézrátétele által adatik, pénzt ajánlott nekik,19ezt mondva:,,Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, szent szellemet kapjon."20Péter azonban így szólt hozzá:,,Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzért birtokába jutsz az Isten ajándékának.21Sem részed, sem jussod nincs ebben a dologban, mert nem egyenes a szíved az Isten szemében.22Bánd meg tehát e rosszaságodat, és könyörögj Jehovához, hogy — ha lehetséges — bocsássa meg neked szíved törekvését;23mert látom, hogy mérgező epe vagy, és az igazságtalanság bilincse."24Simon válaszul így szólt:,,Könyörögjetek értem Jehovához, hogy semmi se jöjjön reám abból, amit mondtatok."25Miután alaposan tanúskodtak, és szólták Jehova szavát, visszafordultak Jeruzsálem felé, és hirdetni kezdték a jó hírt a szamáriaiak sok falvának.26Jehova angyala azonban így szólt Fülöphöz:,,Kelj fel, és menj délre, arra az útra, amelyik Jeruzsálemből Gázába visz lefelé."(Pusztai út ez.)27Erre ő felkelt és elment. És íme, egy etióp eunuch, aki hatalommal bíró ember volt az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában, és akit annak minden kincse fölé rendeltek, Jeruzsálemben járt, hogy imádatot mutasson be.28Most pedig visszatérőben volt, és a szekerén ülve fennhangon olvasta Ézsaiás prófétát.29A szellem tehát ezt mondta Fülöpnek:,,Menj oda, és csatlakozz ehhez a szekérhez!"30Fülöp odafutott, és hallotta, amint fennhangon olvassa Ézsaiás prófétát, és ezt mondta:,,Érted is, amit olvasol?"31Az így szólt:,,Hát hogyan is érthetném, hacsak valaki útmutatást nem ad?"És kérlelte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön le mellé.32Az Írásnak pedig az a szakasza, amelyet fennhangon olvasott, ez volt:,,Mint a juhot, úgy vitték a levágásra, és mint a bárány, amely néma a nyírója előtt, úgy ő sem nyitja meg a száját.33Megaláztatásakor elvétetett tőle az ítélet. Ki fogja elmondani az ő nemzetségének részleteit?Mert elvétetik a földről az élete."34Erre az eunuch ezt mondta Fülöpnek:,,Kérve kérlek:kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"35Fülöp megnyitotta a száját, és ezzel az Írással kezdve hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt.36Amint pedig mentek az úton, valami vízhez értek, és az eunuch így szólt:,,Íme, víz!Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?"37 - 38Azzal megparancsolta, hogy álljon meg a szekér, és mindketten bementek a vízbe, Fülöp is, és az eunuch is, és Fülöp megkeresztelte őt.39Amikor kijöttek a vízből, Jehova szelleme gyorsan elvezette Fülöpöt, és az eunuch nem látta őt többé, mert folytatta útját örvendezve.40Fülöp pedig Asdódba került, és átmenve a területen továbbra is hirdette a jó hírt minden városnak, míg Cezáreába nem ért.
9. fejezet
1Saul pedig, még mindig fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegve az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz,2és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve hozhasson Jeruzsálembe bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik, férfiakat és asszonyokat egyaránt.3Mikor aztán már úton volt, és közeledett Damaszkuszhoz, akkor hirtelen világosság ragyogott fel körülötte az égből,4mire ő a földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá:,,Saul, Saul, miért üldözöl engem?"5Ő ezt mondta:,,Ki vagy, Uram?"Az így szólt:,,Jézus vagyok, akit te üldözöl.6De kelj fel, menj be a városba, és megmondják majd neked, mit kell tenned."7A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak;hallottak ugyan egy hangot szólni, de senkit sem láttak.8Saul pedig felkelt a földről, és bár nyitva volt a szeme, nem látott semmit. Kézen fogva vezették hát, és bekísérték Damaszkuszba.9És három napig semmit sem látott, és nem is evett, nem is ivott.10Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr így szólt hozzá látomásban:,,Anániás!"Ő ezt mondta:,,Itt vagyok, Uram."11Az Úr ezt mondta neki:,,Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi embert. Mert íme, imádkozik,12és látta látomásban, amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását."13Anániás azonban így válaszolt:,,Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a te szentjeiddel Jeruzsálemben.14Itt is felhatalmazása van a papi elöljáróktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik segítségül hívják a nevedet."15Az Úr azonban ezt mondta neki:,,Menj, mert választott edényem ő, hogy elvigye a nevemet a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is.16Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért."17Elment hát Anániás, és belépett a házba, rátette a kezét, és így szólt:,,Saul, testvér, engem az Úr küldött el - az a Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél -, hogy visszanyerd a látásod, és betelj szent szellemmel."18És azonnal valami pikkelyszerű esett le a szeméről, és visszanyerte a látását;és miután felkelt, megkeresztelkedett,19majd eledelt vett magához, és erőre kapott. Néhány napig Damaszkuszban volt a tanítványokkal,20és azonnal elkezdte prédikálni a zsinagógákban Jézust, hogy Ő az Isten Fia.21Akik pedig hallották őt, mind megdöbbentek, és ezt mondták:,,Hát nem ez az, aki vesztükre tört Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják, és aki éppen abból a célból jött ide, hogy megkötözve a papi elöljárókhoz vigye őket?"22Saul azonban egyre több erőre tett szert, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus.23Jó néhány nap elteltével pedig a zsidók tanácsot tartottak, hogy végezzenek vele.24Saulnak azonban tudomására jutott az ellene irányuló cselszövésük. Azok pedig a kapukat is szemmel tartották éjjel-nappal, hogy végezzenek vele.25Ezért a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel, egy kosárban engedve le.26Jeruzsálembe érkezve megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány.27Így hát Barnabás a segítségére sietett, elvitte az apostolokhoz, és részletesen elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat az úton, és hogy az beszélt vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében.28És velük maradt, járt-kelt Jeruzsálemben, bátran beszélve az Úr nevében;29beszélgetett és vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Ezek azonban kísérleteket tettek arra, hogy végezzenek vele.30Amikor a testvérek rájöttek erre, levitték őt Cezáreába, és elküldték Tárzuszba.31A gyülekezet ekkor valójában egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett, épült, és ahogy Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában járt, egyre gyarapodott.32Péter pedig, amikor átment minden vidéken, lement a Liddában lakó szentekhez is.33Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt a hordágyán, mivel béna volt.34És Péter így szólt hozzá:,,Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és vesd be az ágyad!"Erre az azonnal felkelt.35Látták őt mindazok, akik Liddában és Sáron síkságán laktak, és az Úrhoz tértek.36Joppéban pedig volt egy bizonyos nőtanítvány, akinek Tábita volt a neve, ami lefordítva Dorkászt jelent. Ő bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban, melyeket adott.37Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Megfürdették hát, és lefektették egy felső helyiségben.38Mivel pedig Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, amikor meghallották, hogy Péter abban a városban van, elküldtek hozzá két férfit, hogy kérleljék őt:,,Kérünk, tétovázás nélkül jöjj át hozzánk!"39Péter ekkor felkelt, és velük ment. Mikor aztán megérkezett, felvezették a felső helyiségbe;az özvegyek pedig mind eléje álltak, sírtak, és mutattak sok olyan alsóruhát és felsőruhát, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt.40Péter pedig mindenkit kiküldött, és térdre ereszkedve imádkozott, majd a testhez fordulva így szólt:,,Tábita, kelj fel!"Az kinyitotta a szemét, és amint meglátta Pétert, felült.41Ő a kezét adva neki felsegítette, és behívta a szenteket meg az özvegyeket, és odaállította őt élve.42Ez ismeretessé vált egész Joppéban, és sokan hívőkké lettek az Úrban.43Péter pedig jó néhány napig Joppéban maradt egy bizonyos Simonnál, a tímárnál.
10. fejezet
1Volt pedig Cezáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat katonatisztje,2hitbuzgó ember, aki egész háznépével együtt félte az Istent. Ő sok irgalmas adományt adott a népnek, és folyton könyörgött az Istenhez.3A nap kilencedik órája körül világosan látta látomásban, hogy az Istennek egy angyala bejön hozzá, és ezt mondja neki:,,Kornéliusz!"4Ő rámeredt, és megrémülve így szólt:,,Mi az, Uram?"Az ezt mondta neki:,,Imáid és irgalmas adományaid emlékeztetőül felszálltak az Isten elé.5Most tehát küldjél férfiakat Joppéba, és hívass egy bizonyos Simont, akit Péternek is hívnak.6Ő egy bizonyos Simonnál, a tímárnál vendégeskedik, akinek a tenger mellett van háza."7Alig ment el az angyal, aki beszélt vele, ő máris szólított kettőt a háziszolgái közül és egy hitbuzgó katonát azok közül, akik állandóan a szolgálatára álltak,8mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.9Másnap, míg ők úton voltak, és közeledtek a városhoz, Péter a hatodik óra körül felment a háztetőre imádkozni.10De nagyon megéhezett, és enni kívánt. Amíg készítettek valamit, ő révületbe esett,11és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valamilyen edény, olyan, mint egy nagy lenvászon lepedő, amelyet a négy sarkánál fogva eresztenek le a földre;12és mindenféle földi négylábú teremtmény, csúszó-mászó állat meg égi madár volt benne.13És egy hang szólt hozzá:,,Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!"14Péter azonban ezt mondta:,,Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi beszennyezettet és tisztátalant."15A hang pedig ismét szólt hozzá, másodszor is:,,Amit az Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek."16Ez harmadszor is megtörtént, majd az edény azonnal felvitetett az égbe.17Nos, Péter nagyon tanácstalan volt bensőjében azt illetően, hogy mit jelenthet a látomás, amelyet látott, s közben íme, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, utánajártak, hol van Simon háza, és ott álltak a kapunál.18Kiáltottak, és tudakozódtak, hogy ott vendégeskedik-e Simon, akit Péternek is hívnak.19Miközben Péter a látomáson tűnődött, a szellem így szólt:,,Íme, három férfi keres.20Kelj fel hát, eredj le, és indulj útnak velük, egyáltalán nem kételkedve, mert én küldtem őket."21Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt:,,Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi okból vagytok itt?"22Azok ezt mondták:,,Kornéliusz, a katonatiszt - egy olyan férfi, aki igazságos és féli az Istent, és aki jó hírben áll a zsidók egész nemzete körében - isteni utasítást kapott egy szent angyal által, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg a mondanivalódat."23Így hát behívta és vendégül látta őket. Másnap felkelt, elment velük, és a joppéi testvérek közül is vele mentek néhányan.24A rá következő napon megérkezett Cezáreába. Kornéliusz természetesen már várta őket, és összehívta rokonait és meghitt barátait.25Amint Péter belépett, Kornéliusz eléje ment, leborult a lábához, és hódolt neki.26Péter azonban felemelte, ezt mondva:,,Kelj fel;magam is ember vagyok."27Ahogy beszélgetett vele, bement, és sok embert talált egybegyűlve.28Ezt mondta nekik:,,Jól tudjátok, mennyire nincs megengedve egy zsidónak, hogy egy más nemzetséghez tartozó emberhez csatlakozzon, vagy közeledjen hozzá, de nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert se szabad beszennyezettnek vagy tisztátalannak hívnom.29Ezért eljöttem, méghozzá ellenvetés nélkül, amikor hívattak. Kérdem tehát: mi okból hívattatok?"30Kornéliusz erre így szólt:,,Ebben az órában lesz négy napja, hogy a kilencedik órában a házamban imádkoztam, amikor íme, ott állt előttem egy fénylő öltözetű férfi,31és ezt mondta:Kornéliusz, az imád kedvező meghallgatásra talált, és irgalmas adományaidról megemlékeztek az Isten előtt.32Küldj el azért valakit Joppéba, és hívasd Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy bizonyos Simonnak, a tímárnak a házában vendégeskedik, a tenger mellett.33Rögtön elküldtem tehát hozzád valakit, és te jól tetted, hogy idejöttél. Most hát mindannyian jelen vagyunk az Isten előtt, hogy meghallgassuk mindazt, aminek az elmondását Jehova megparancsolta neked."34Péter ekkor megnyitotta a száját, és ezt mondta:,,Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten,35hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik.36Elküldte a szót Izrael fiainak, hogy hirdesse nekik a béke jó hírét Jézus Krisztus által:Ez mindenki másnak Ura.37Tudjátok, miről beszéltek Galileától kezdve egész Júdeában a János által prédikált keresztség után:38a Názáretből való Jézusról, hogy miként kente fel őt az Isten szent szellemmel és erővel, és ő átment a vidéken, jót cselekedve, és meggyógyítva mindazokat, akiket elnyomott az Ördög; mert vele volt az Isten.39Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók vidékén is, és Jeruzsálemben is tett;de végeztek is vele, oszlopra akasztva őt.40Ezt az Isten feltámasztotta a harmadik napon, és megadta neki, hogy nyilvánvalóvá legyen,41nem az egész népnek, hanem az Isten által előre kinevezett tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halottak közül.42Meg is parancsolta nekünk, hogy prédikáljuk a népnek, és tanúskodjunk alaposan arról, hogy ő az, akit az Isten az élők és a halottak bírájául rendelt.43Mellette tanúskodik az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök megbocsátását, aki hisz benne."44Még beszélt Péter ezekről a dolgokról, amikor a szent szellem leszállt mindazokra, akik hallgatták a szót.45És ámultak a körülmetéltek közül való hűségesek, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a szent szellem ajándéka a nemzetekből valókra is kitöltetik.46Hallották ugyanis, hogy nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor Péter megszólalt:47,,Megtagadhatja-e bárki is a vizet ezektől, hogy meg ne keresztelkedjenek, ők, akik ugyanúgy megkapták a szent szellemet, mint mi?"48Azzal megparancsolta nekik, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Akkor kérték, hogy maradjon még néhány napig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Cselekedetek /Új szövetség |
|
|
|
Címkék: megaláztatásakor, beszennyezettnek, felszabadítottak, bántalmazottért, megszabadította, nemzetségünkkel, körülmetélkedés, igazságtalanság, visszafordultak, engedelmeskedni, vigasztalásában, beteljesedésére, gondoskodhasson, beszennyezettet, körülmetéletlen, megparancsolta, közvetítésével, tisztátalannak, igazságtalanul, mondanivalódat, kiválasztották, zsinagógájából, meggyilkolását, bebizonyította, kényszerítette, kijelentéseket, meghallgatásra, megváltoztatja, tanítványokkal, nyomorúságából, mezopotámiában, igazságosságot, felhatalmazása, tanítványokhoz, megszabadítsam, feltámasztotta, napokban pedig, tanítványok száma, görögül beszélő, héberül beszélő, eledel naponkénti, tizenkettő odahívta, tanítványok tömegét, szükséges tevékenységre, egész tömegnek, antiókiai prozelitát, papoknak nagy, úgynevezett Felszabadítottak, szellemmel szemben, szanhedrinben ülők, arca olyan, angyal arca, Jákob Istene, Isten Ereje, Jézus Krisztus, Jeruzsálemből Gázába, Isten Fia, Damaszkuszban Jézus, Akkor Péter,
|
|
Offline
